Kisházi Judit: Elfojtott érzelmek


A második, februári témának az Elfojtott érzelmek címet adtam, melyre Kisházi Judit a Theta Life blog írója jelentkezett. A témában otthonosan mozgó Judit egy hasznos írást küldött nekem. Olvassátok el és jegyezzétek meg, hiszen amint már említettem a legjobb vendégblogger-bejegyzés írója jutalomban részesül. 

Judit írása:

” Ahogy fejlődik a pszichológia és a lélekgyógyászat fontosságát egyre inkább elismerik, úgy szentelnek egyre több figyelmet az érzelmeknek, főleg azoknak, amelyek a felszín alatt vannak. Mivel magam is egyfajta terápiával dolgozom és kezelek embereket, nap, mint nap látom, hogy az igazi problémák sosem az élet látható területein vannak, hanem ott, ahova nem látunk be és ahova bátorság kell lemerülni. A mélybe, az elfojtott érzelmek kavargó örvényébe.

Bennünk emberekben mindig is erős volt a harmóniára való vágy. Minél kaotikusabb világban élünk, annál jobban lehet látni, hogy az emberek igenis keresik a harmóniát. De nem mindenki találja meg. S ha meg is találja, azt meg is kell tartani, s megtalálni újra, meg újra, mert hiszen körülöttünk és bennünk állandóan látható és láthatatlan változások zajlanak. Az elfojtott érzelmek és a harmóniára való vágy viszont nem férnek össze.

Az érzelmeink az alapjaink. Ha egy építkezéshez hasonlítom a történetet, akkor az a ház, aminek nincs biztos alapja, idővel összedől. Az elfojtott érzelmek pedig ingatag alapot szolgáltatnak mindenhez. De főleg a párkapcsolathoz. Az ember a munkahelyén még hajlamos morgolódva lenyelni dolgokat, bár ott sem mindent és ott sem sokáig, otthon viszont már ez nem megy. Maximum ideig óráig.

Az elfojtott érzelmeket komolyan kell venni. Szélsőséges esetben betegségek kialakulásához is vezethetnek, mert ezek az érzések diszharmóniát teremtenek, amire hosszú távon a test tünetekkel  válaszol és jelez.

Mit lehet tenni?

Először is el kell ismerni a létezésüket. Ez főleg a nőknél nehéz, ha mondjuk haragról, sértettségről, megbántottságról van szó, mert a társadalmunk egyelőre kevésbé tolerálja ezeket az érzéseket a nőknél. De attól még nem múlnak el, hogy nem veszünk róluk tudomást, csak a lélek egy mélyebb rétegében végzik napi szinten romboló aknamunkájukat. Ha beismered elfojtott rossz érzéseid, esélyt adsz magadnak a gyógyulásra. Hogyan is lehetne letenni a csomagot, ha azt se tudjuk mekkora? A probléma ott kezdődik, hogy az elfojtott érzelmek letétele azért nehéz, mert hozzánk nőnek. Minél régebbiek, annál nehezebb rájönni, hogy kik is lennénk nélkülük?

Az egyik leginkább elfojtott érzelem a harag. Mint mondtam, főleg a nőknél, ám elfojtott harag a férfiakban is ugyanúgy megvan, csak ők valahogy jobban ki tudják adni magukból. Őket kevésbé kötik az olyan sztereotip és belénk nevelt viselkedés minták, hogy legyenek türelmesek, engedékenyek, megbocsájtóak. És a férfiakat jóval kevesebbszer éri az indokolt, vagy indokolatlan hiszti vádja is.

A haragot azért nehéz elengedni, mert a harag elengedését tévesen a megbocsájtással azonosítjuk, amit viszont úgy érezhetjük, hogy a másik nem érdemel meg. Elfojtott haragunk viszont csak minket mérgez. A másik ugyanúgy éli az életét, akár megbocsájtottál neki, akár nem. Rá nincs ez akkora hatással. Tudatosítani kell, hogy nem vagy rossz ember, mert vannak negatív vagy haragvó érzéseid.

A haraggal önmagában semmi baj nincs. A harag az egészséges megnyilvánulása annak, hogyha valami nem oké, mert a harag cselekvésre késztet, hogy kilépjünk abból a helyzetből, ami problémát okoz nekünk. Ha lenyeljük a haragunkat, mondván, hogy “pozitív leszek”, akkor tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, csak ott hagyjuk magunkat valahol, ahol nem jó nekünk. Tehát nem csinálunk semmit. Pozitív tehetetlenség.Teljesen mindegy, hogy racionális szempontból van-e látjogosultsága. Győzködheted magad, kereshetsz mentségeket a másik számára, haragod attól még nem szűnik meg. Ha viszont elfojtod, azzal kizárod a valós érzéseidet, megtagadod önmagad.

Minden egyes elfojtott érzelmed egyszer még ellened fordul.

Vagy betegség formájában megjelenik, vagy olyankor fog előtörni, amikor látszólag nincs rá ok. Egyszerűen betelik a pohár. S lehet, hogy egy olyan helyzetben, amikor amúgy a pohár még félig se lenne teli…”


Képforrás:
Életreceptek
Szolnoki hírportál

A vendégiró blogja:
Theta Life

Reklámok

1 című bejegyzés “Kisházi Judit: Elfojtott érzelmek” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s