Anyák közti barátság. Létezik?


Sokan tényként közik, hogy amikor egy nő anyává válik, az addigi erős baráti kapcsolatai lassacskán meglazulnak, ellaposodnak, részben vagy akár végleg meg is szakadnak. Van ebben igazság, hiszen anyaként már nem olyan lazák a napjaink, mint gyermekünk születése előtt. Nem zúzúnk az éjszakában minden hétvégén. Helyette maximum egy könyvet olvasva vagy egy jó filmet nézve, chipset ropogtatva fekszünk kifáradva az ágyon szintén fáradt partnerünk társaságában, miközben a gyerekünk fejlődéséről témázgatunk, esetleg a másnapi ebédről. Egy-egy szabad estén, mondjuk nyáron, egy teraszon italocskát kortyolgatva is csak a gyerek jut eszünkbe. Ő tölti ki minden gondolatunkat, csak róla tudunk beszélni. Megérthető. Anyák vagyunk.

Viszont anyaként is szükségünk van barátokra. Szerencsések mondhatjuk magunkat, ha sikerül megtartanuk a régi barátainkat. Akik már évek óta ismernek, akikkel majdnem a fél életünket eltöltöttük, akikkel emlékeink vannak azokat nem is szabad elengedünk, és időt kell szánjunk rájuk anyaként is. Persze mindezt nehéz úgy csinálni, hogy mindenre és mindenkire jusson időnk. Én azt szoktam mondani, hogy ha szemtől szemben nem is, de bár virtuálisan beszélgessünk, meséljünk egymásnak. Aztán kerítünk időt a valódi találkozásra is. Azonban fontos és szükséges az is, hogy barátaink megértsék és elfogadják az új helyzetünket.

Új kapcsolatokat is létrehozhatunk. Igen jól gondoljátok: anyaként! Biztosan felmerül bennetek a kérdés: Mégis hogy, ha a régiekre sincs időm? Nos, egyszerűen! Tippeket is adok rá. Ha kiváncsiak vagytok hol és hogyan tudtok új kapcsolatokat teremteni kattintsatok tovább!

Képtalálat a következőre: „moms”

Már kismamaként belépünk bizonyos Facebookos csoportokba. Eleinte csak informálódni, aztán jönnek a baba-mama holmis csoportok, majd a hozzátáplálással kapcsolatos csoportok, és végül, de nem utolsó sorban a “Hogyan legyünk szobatiszták?” csoportok. Én is szinte minden felsorolt csoportnak tagja vagyok, és mostanság kezdtem észrevenni, hogy ismét olyanoktól vásárololok, akikkel mondjuk egy fél éve is vettem valamit. Én nem szoktam megőrizni elavult beszélgetéseket, de ha a másik igen, akkor könnyen kiderül, hogy mi már találkoztunk egyszer. Onnantól kezdve már közvetlenebbé válik a beszélgetés, mert nem kell mondjuk újból telefonszámot cserélnünk. Ugyanez a helyzet azokkal a személyekkel is, akik egy feltett kérdésünkre válaszolnak. Amikor ugyanaz a személy válaszol privátban például arra kérdésre, hogy “Mikor kell elkezdeni a szobasztisztaságra nevelést?”, mint aki egy éve a hozzátáplásás kapcsán adott tanácsot, akkor szintén beszélhetünk egy már kialakulóban lévő kapcsolatról. Ezekből a kapcsolatokból valószínűleg nem lesz (egykönnyen) igazi baráti kapocs, de már az is elég, ha anyaként tudjuk, hogy mások figyelnek ránk, akarnak és próbálnak nekünk segíteni bizonyos gyerekkel kapcsolatos témákban.

Játszótereken azt figyeltem meg, hogy sokan csak a gyerekkel vannak elfoglalva, meg sem hallva mi zajlik körülöttük. Én szeretek nyitott szemmel és füllel játszótérre menni, és míg a lányomat hintáztatom fél füllel hallgatni miről beszélgetnek mások. Nem negatív szándékkal füllelek csupán csak azért, hogy ha mondjuk arról van szó, hogy a hinta közelében levő anyuka és gyereke arról beszélnek, hogy a gyerek mikor tud hintára ülni, akkor én ne legyek önző hanem a saját gyermeknek egy idő után szóljak, hogy legyünk kedvesek és mást is engedjünk hintázni. Ezzel két pozitív dolgot teszek: megtanítom a gyermekem osztozni másokkal, kedves és jószívű leszek anya-társammal szemben. Legközelebb talán minket is engednek hintázni fordított helyzetben 🙂

Sokszor teszek olyant is, hogy amikor a lányom mellett hintázik egy másik gyermek, akkor egy idő után megpróbálok szót váltani a másik anyukával. Megkérdezem a gyermek korát, aztán a többi jön magától. A lányomat is bevonom a beszélgetésbe, amiből végül az lesz, hogy a két gyermek elkezd együtt játszani. Ennek is két jó oldala van és mindkettő kedvez nekünk és nekik is.

Bölcsőde és óvoda. Ne csak arról szóljon, hogy reggel elviszem a gyermeken és delután hazahozom. Kommunikálni kell a többi szülővel. Én van akikkel Facebookon IS felvettem a kapcsolatot, így alkalmanként neten is tudunk beszélni. Konkrét példaként említeném azt, amikor a bölcsiben egyszerre több gyermek is beteg lett, így aznap egymástól tudtunk érdeklődni a gyermekek helyzetéről, tanácsot tudtunk adni egymásnak a gyorsabb gyógyulás érdekében. Természetesen vannak spontán beszélgetéseink is, amikor csak annyit kérdezünk egymástól, hogy kinek hogy telt a napja, hétvégéje.

Mindent összegezve én minden anyukának azt tanácsolom, hogy ne forduljon önmagába, hanem legyen nyitott más anyukák felé is. Nem kell már az első beszélgetések során egyből mindent megosztani, de a fokozatosság végül jó kapcsolatokat szül, amihez az idő és az adott helyzetek csak hozzásegítenek. Figyeljünk egymásra!

Régi kapcsolatainkat pedig próbáljuk ápolni, ahogyan csak tudjuk!

És végül a válasz: Anyák közti barátság. Létezik? Létezhet! Rajtunk múlik!

Ti hogyan hoztok létre új kapcsolatokat anyaként? És mennyire változtak meg a régi kapcsolataitok? Írjátok meg kommentben! 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s