Hegedüs Erika: “Több van benned, mint gondolnád.”


Sziasztok!

Akadályok mindenki életében vannak. Mindenki meg kell küzdjön legalább egyszer valamivel élete során. Van, aki többel. Van, aki hamar túljut a problémákon, de vannak olyanok is, akiknek idő kell az akadályok leküzdéséhez. A témával kapcsolatban a mostani interjút Hegedüs Erika, életvezetési trénerrel, a Több van benned, mint gondolnád blog írójával készítettem. Erika amellett, hogy számos jó tanácsot ad a problémák megoldására és kezelésére, saját életakadályairól is beszámol.

Képtalálat a következőre: „problems”

Szia! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
Hegedüs Erika néven élek a világban. Elég sok szerepben lubickolok, de a téma szempontjából a hivatásomról elöljáróban: marketing kommunikációval és coachinggal foglalkozom már hosszú évek óta. Blogom címe: Több vagy, mint gondolnád. Fő tevékenységi területem: önmárka, arculatépítés, social media, önbizalom erősítés, önérdek-érvényesítés, asszertív kommunikáció, motiváció, életfeladat megtalálás, kiteljesedés, Én-idő…

A rovat e havi témája az életakadályok. Megosztanád, kérlek, hogy te milyen akadályokkal találkoztál eddigi életet során? 
Mindannyian kapunk olyan életeseményeket, amelyek megállítanak, új irányokba vezetnek, váratlan kanyarokkal tanítanak, új kihívások elé állítanak. Legtöbbször betegség, haláleset, munkahely elvesztése, válás és más, fájdalmas veszteség, hiány megélése formájában toppannak az életünkbe. Nekem mindegyikben volt részem, amelyek sokat elvettek tőlem és még többet hozzám adtak. Még csak 20 éves voltam, amikor az édesapámat hosszú betegség után, nagyon fiatalon elvesztettem. Azt hiszem, hogy a kórházi ágyon ücsörgésem hónapjai tettek felnőtté és mutatták meg azt, hogy nem minden történik pontosan úgy, mint egy lányregényben. Harmincas éveim legelejéig egy trendi, stresszes és felelősségteljes munkával, multinál pörgő városi marketinges csaj voltam, sok baráttal, programmal, pénzköltéssel, felszínes örömökkel. Aztán egy sclerosis multiplex nevű betegség megállásra késztetett. Egyértelművé vált, hogy ha nem változtatok a hajszolt életemen, akkor akár tolókocsiba is kerülhetek. A betegség üzeneteinek feltárása annyi új utat mutatott meg, hogy gyökeres életmódváltásba kezdtem, új dolgokat kezdtem tanulni, amely folyamat végére életvezetési tréner lettem. Az akadályokból előnyt kovácsoltam, megtaláltam a gyógyulásom felé vezető utat és olyan hivatásom lett, ami folyamatos áramlásban tart és segít a hullámvölgyek kezelésében. Az akadály-lista még nem teljes, hiszen hosszú évekig próbálkoztunk kisbabával, de az Égiek másképp gondoltál. A férjemmel bár a mai napig jó barátságban vagyunk, a sok kudarc külön utakra vezetett, így válás lett a közös és szépen induló történetünk vége.

Az akadályok az életünk részei. Sőt, az életakadályoknak haszna is van. Például a megerősödés. Te meg tudtál erősödni, miután egy problémát sikeresen megoldottál?
Igazából mindegyik akadály egyesével, magában is elég lenne, de így csomagban tűnhet elviselhetetlen tehernek, de a szívem mélyén úgy gondolom, hogy mindenki pontosan annyit kap a sorstól, amennyivel meg tud birkózni. Ha képesek vagyunk meglátni a bennünk szunnyadó erőt, bontakozó képességet, akkor a belső ragyogásunk nem tud eltűnni, bármennyi probléma is nyomja a vállunkat. Minden fájdalom képes enyhülni, átalakulni, így tovább léphetünk és nem ragadunk bele a problémás, fájdalmas emlékek dédelgetésébe.

Problémákat számos módon megoldhatunk. Mik a te módszereid?
Nekem az válik be leginkább, hogy egyszerre nézem a saját életem kívülről és engedem megélni teljesen belülről. Ez a kettősség olyan kombó, ami kellő bölcsességet biztosít. A másik az egyéni felelősségvállalás fontossága. Ha mindig őszinte szívből el tudom mondani, hogy minden tőlem telhetőt megtettem az adott ügy érdekében, akkor tiszta marad a lelkiismeretem és nem kergetem magam egy végeláthatatlan önmarcangolásba.

Az is fontos, hogy az életünket pozitívan éljük, noha a sors tényleg sokszor gördít elénk köveket. Hogyan legyünk képesek mégis erősek, pozitívak maradni?
Legfontosabb, hogy ne akarjunk görcsösen mindenáron, minden körülmények között pozitívak maradni. Az emberi élet velejárója, hogy olykor vannak szomorú pillanataink, nehéz élethelyzeteink, félelmeink, fájdalmaink. Akkor járunk jól, ha ezeket is megéljük, átengedjük magunkon, aztán útjukra bocsátjuk. Minél nagyobb az ellenállás bennünk, annál feszültebbek leszünk. Ha figyelünk arra, hogy mitől ragyogunk, mi emel fel, mitől kapunk szárnyakat és még a jeleket is vesszük, hogy az élet mit is akar tőlünk, akkor egyre erősebben és tudatosabban haladunk azon az úton, amit megszavaztunk magunknak.

Ha egy probléma huzamosabb ideig nem oldódik meg, akkor muszáj valamit megváltozhatni. Mikor kell ezt tényleg megtenni? Más szóval: Mikor jön el az idő, hogy már nem ülhetünk a babérjainkon?
Vannak a döntések, amelyeket nem biztos, hogy ki lehet erőszakolni. Azok megszületnek bennünk a megfelelő időben. Ha készek vagyunk rá. Van egy mondás, hogy addig nem változtatunk, amíg nem fáj eléggé. Szeretünk a kényelmi zónában mozogni, az ismerős terepen, ami emberi jellemünkből adódóan egy idő után unalmassá és kiszámíthatóvá válik. Tehát automatikusan megérezzük, hogy már magunkat is bosszantjuk a tehetetlenségünkkel vagy megrekedtségünkkel. Ilyenkor szokott jó esetben az életszeretetünk felülkerekedni, ami hatására ha megrázzuk magunkat, akkor jöhet az új dolgok tanulása, külső- és belső megújulás, újratervezés.

Vannak helyzetek, amikor másoktól függ, hogy hogyan alakul a jövőnk, vagy akár a következő hét/hónap. Senki sem szeret másra várni, ha haladni szeretne. Hogyan adjuk tudtára az illetőnek, hogy minél hamarabb találjon megoldást?
Igazából szerintem ez egy illúzió. A jövőnk a mi gondolatainktól, érzéseinktől és tetteinktől formálódik. Ebben vastagon benne van, hogy mondjuk másra várunk, mástól tesszük függővé a lépéseinket. Olyan ez, mintha elhinnénk, hogy van távirányító, amivel kedvünkre kapcsolgathatnánk a többi embert. Szerencsére ilyen nincs, így bennünket sem kapcsolatgathat senki, hacsak nem adunk erre „felhatalmazást”. Ha egy közös ügyben azt érezzük, hogy a másik toporog vagy nem kész változtatni, dönteni, lépni, akkor nem biztos, hogy célszerű nyomást gyakorolni rá. Sokkal jobb „én-üzenetek” formájában a saját érzéseinkről beszélni, hogy bennünk mi formálódik, nekünk mi lenne a fontos, számunkra ez a viselkedés milyen érzéseket, gondolatokat ad. Aztán teret és időt kell adni neki, hogy ő is felszínre hozza a benne kavargó sok mindent. Ha nagyon nagy a szakadék, akkor tudomásul kell venni, hogy csak egy bizonyos időre szólt a kapcsolódás és talán eddig tartott a tanulási folyamat, itt az idő, hogy más formában folytassuk az utunkat. Akár külön, akár kellő távolságot tartva. Értem ez alatt barátságokat, szerelmeket, munka- vagy családi kapcsolatokat. Nincs két egyforma történet, mindig szem előtt kell tartani, hogy emberi életekről, érzésekről beszélünk, amely egy lüktető, változó, folyamatosan fejlődő dolog.

Milyen más tanácsaid vannak még azon olvasók számára, akik jelenleg problémákkal küzdenek?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne fogadjuk el, hogy valami baj van velünk és mindig valahol máshol kellene tartanunk, mint épp ahol vagyunk. Úgy és ott vagyunk jól, ahogy és ahol vagyunk. Jelenleg. Az OK, hogy úton vagyunk, változunk, tanulunk, alakulunk…. ha megszületik a vágy bennünk, hogy többet tudjunk, másképp lássunk, más módon is kapcsolódni tudjunk a világba, akkor nem szégyen segítséget kérni. A problémák adott élethelyzetekkel, abból levont következtetésekkel, hitrendszerekkel, átvett normákkal, elraktározott hiedelmekkel függenek össze. Ezeket szépen le lehet bontani, át lehet keretezni, meg lehet találni azokat az erősségeket, erőforrásokat, támogatókat, valódi célokat, amelyek nem csak elfedik a problémákat, hanem hatékonyan kezelik és eltűntetik. Ezért is ez a mottóm: „Több van benned, mint gondolnád!”

Köszönöm a válaszaid!

 

Reklámok

1 című bejegyzés “Hegedüs Erika: “Több van benned, mint gondolnád.”” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s